Ma estétől kezdve el kell felejtenem, hogy mik azok, amik elmúltak. És megbecsülni azt, ami maradt és várni arra, ami jön.

Azt hiszem, azt hiszem amikor az egésznek vége, tudod, egyszer csak visszajönnek és bevillannak a dolgok. Ez pedig olyan, mint az emlékek kaleidoszkópja, csak visszajön minden, még ha közbe Ő nem is. Amikor megláttam, szerintem egy részem már abban a pillanatban tudta, hogy ez megtörténhet. Nem arról van szó, amit mondott, vagy amit tett. Az érzésről szólt, ami ezzel együtt járt, és a legnagyobb őrültség az, hogy sosem gondoltam volna, hogy egyszer ugyanígy érzek majd. Nem tudom, hogy így kellene-e. Tudtam, hogy ez a világ túl gyorsan halad és túlságosan is elvakít. De csak azt gondoltam: hogy a pokolba kerülhet az utadba valaki, aki úgy néz ki, mint egy angyal, amikor mosolyog? Talán ő is tudta ezt, amikor meglátott. Azt hiszem elvesztettem az egyensúlyom. A legrosszabb része pedig nem az volt, hogy elveszítettem őt, hanem az, hogy elveszítettem önmagamat.

Becsukom a szemeimet és azokra a napokra gondolok, amikor nem voltam mindig egyedül.

„A megfelelési kényszer a gyors sikerről szól. Azért akarsz másoknak megfelelni, hogy kapj egy gyors elismerést. Szeretnéd másoktól azt hallani, hogy "köszi, de jó voltál". Szeretnéd, ha megdicsérnének. Szeretnéd, ha mindenkivel kiegyensúlyozott lenne a kapcsolatod, ha nem lennének összeütközések, sem olyan emberek, akik neheztelnek rád. Olvasd gyorsan megint végig ezeket az elvárásokat, lehetségesnek tűnik, hogy mindegyiket megvalósítsd? Ugye, hogy nem? Mégis mennyi idő és energia elmegy azzal, hogy másoknak próbálsz megfelelni, míg a saját érdekeid, céljaid, vágyaid háttérbe szorulnak. Te magad szorítod háttérbe őket” - Vida Ágnes

Érezted már valaha úgy, hogy nem érdekel a saját érzésed, akaratod, véleményed, csak az, hogy megfelelj valakinek, egy számodra fontos személynek….akár személyeknek? Egy apró dologgal kezdődik az egész. Megkedvelsz valakit, a bizalmadba férkőzik. Egyre több időt töltötök együtt és azt érzed, hogy végre van melletted valaki, végre nem vagy Egyedül, végre nem vagy Gyenge. Legalább is, ezt érzed. Jó esetben egy társat találsz magad mellé, egy embert, akivel együtt „egészet” alkottok, kiegészítitek egymást, és kölcsönösek az érzéseitek. Te megteszel érte mindent, Ő megtesz érted mindent. Nincsenek „de…”, „mi lett volna, ha..” „ez most így alakult”. Ki áll Melletted és Veled van, amikor szükséged van Rá. Nos, ez lenne a normális kapcsolatok alap pillére, részben, szerintem. Legyen szó családról, szerelemről, barátról, haverról, bármiről.

Nálam nem így volt. Bele szerettem egy olyan emberbe, aki nem állt ki mellettem soha. Észre természetesen nem vettem, csak sok idő után. Körülöttem mindenki látta, én pedig vak voltam. Elvárásai voltak felém, amiket én teljes erőmből próbáltam megvalósítani. Ha ezek a dolgok nem úgy sikerültek, akkor nem szeretett. Természetesen magamat okoltam, igyekeztem legközelebb a legjobb lenni. Nem jött össze soha. Mindig volt valami, amit rosszul csináltam, ezáltal sosem tudtam megfelelni. Azt vettem észre, hogy egyre szomorúbb vagyok, a napjaim egyre rosszabbakká váltak s csak az járt a fejemben, hogy mit tehetnék, hogy minden jó legyen, hogy boldog legyen, és hogy én is boldog legyek, hogy Ő boldog. Sosem sikerült. És majd csak idővel jöttem rá, miután már nem voltunk együtt, hogy sosem feleltem volna meg Neki. És hogy sosem szeretett, mert akit szeretünk az felé nincsenek elvárásaink. Az elvárások lehetnek pozitívak és negatívak egy ember életében, attól függ, hogyan reagáljuk le, ha sikerül el érnünk a kitűzött célt mi lesz rá a reakció, ha nem akkor is. És akár milyen hihetetlen, a kudarcok, az el nem ismeréseken kívül a megfelelési kényszer is tönkre teheti egy ember önbecsülését. Az enyémet tönkre tette. Kis dolognak tűnhet másnak, de nagydolog annak, aki át éli és sosem tud megfelelni egy olyan embernek, aki számára a „világot” jelentette.

Ha szeretsz valakit, azt feltétel nélkül szeresd. Ha elvárásai vannak feléd, indokolatlan, hülye elvárások, akkor az az ember nem szeret. Ha valakinek nem sikerül valami, akkor bátorítsad, és semmifélképp sem hagyd magára. Ne emeld még jobban az „elvárási szinted”. Ha pedig egyszerűen már nem szereted, akkor mond meg Neki és ne rúgj bele többet. Senki sem érdemli meg ezt.Ha szeretsz valakit, azt feltétel nélkül szeresd.