Móricz Zsigmond: Ady Endre napja
“Elmondom az Ady Endrével való együttlétem perceit. Próbálom érinteni legerősebb emlékeimet, könnyű szárnnyal, mint fecske a vizet.” Móricz Zsigmond Ady Endréről írt emlékezése 1933-ban jelent meg a Nyugatban.
Elmondom az Ady Endrével való együttlétem perceit. Próbálom érinteni legerősebb emlékeimet, könnyű szárnnyal, mint fecske a vizet.
A mult** század utolsó évében 1899-ben beiratkoztam Debrecenben a theologiára. Kényszerű cselekedet volt, szegények voltak a szüleim s rokonaim, nem tudtak segélyezni s így nem volt más mentség csak a háromszázados uzus, debreceni theologus lenni.
Mikor felmentem a dékánhoz, aki fekete szakállas, kegyes és okos és jó ember volt, azt mondta:
– Édes barátom, maga nem soká marad nálunk … Mert aki beiratkozni ilyen világos ruhában jön, azt nem a szíve hozza a theologiára … Hallottam, hogy maga költészettel szeret foglalkozni: megvallom én is szívesebben írnék szonetteket, de az élet mást parancsol…
Szívembe zártam a derék öreg urat, akinek a «költészettel való foglalkozás» a szonettírás, s lementem beiratkozás után a kollégium elé, ahol a szép őszi napfényben billegtek az ifjú kollégák, várván a nehéz kollégiumi jövőt. Egyszer csak hevesen megszólal valaki:
– Ez Ady Endre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
"...én kérek bocsánatot, pedig a hibás nem én vagyok. A maga hideg, barátság-próbát ajánló levele majd megőrjített. Mindegy: bocsásson meg s szeressen egy kicsit. Pár nap mulva – ugy gondolom – biztosítva lesz teljesen külföldi utam. Áprilisban én Párisban leszek. Akarja vagy csak nem bánja? Az bizonyos, hogy Budapestről megyek. S még bizonyosabb, érzem, hogy még halni sem tudnék, míg magát ujból nem látom. Beteg s folyton izgatott vagyok. Azért volt olyan keserű és bolond a levelem. De kétségtelennek látszott akkor nekem, hogy maga el akar engem dobni...." Ady levele Lédához
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó